Túl vagyok az óvodai fogadóórán. A fiúkkal a legnagyobb probléma, hogy verekednek.

Leginkább egymással, de ha úgy van, akkor meg egymás védelmében indulnak harcba.

A másik gond, hogy nyávognak. Ha nem tetszik valami visszamennek dedóba, és nyávognak. Kiborító tud lenni aláírom.

A harmadik, gond, hogy nem fogadnak szót. Megkérik őket valamire, és simán nemmel válaszolnak. Tisztára mint a kamasz nagylányom idehaza. :(

Ez az egyezés eléggé szemet szúrt az óvónőknek is, De láttam rajtuk hogy ezzel sokat nem tudnak kezdeni. Jó volt elbeszélgetni egy kicsit velük aranyosak voltak.

Nem sokat tudtunk kitalálni, mert odahaza sem a hiszti sem a szófogadatlanság, sem a verekedés nem divat, nincs megengedve.

Mindenesetre amit sikerűt kiokoskodni az az, hogy sportolniuk kellene a gyerekeknek.

Tervbe volt már véve, csak itt jöttek mindég az anyagiak. Ezt majd legközelebb...

A nagylány egyébként sportol, úgyhogy állíthatom, hogy a kamaszdacra teljesen hatástalan a sport. Mindenesetre legalább tudom, hogy jó helyen van, jó társaságban, és jó célból.

Ma is versenyre készülődünk éppen. Nagyon izgulok. Lehet hogy  még jobban is mint a lányom.

Ritmikus gimnasztikázik a Csepel rg klubban. Tehetséges, csak nagyon későn 10 évesen kezdte el. Nem sok esélye van rá hogy felvegye a versenyt a korcsoportjával, de azért ő erősen küzd.

A Ritmikus gimnasztikát azért kezdte egyébként el, mert szeretne artista lenni. Ahhoz pedig pont jó az rg előképzésnek.

Na főzöm a kv.t kenem a kenyeret, mert reggelizni kell hogy időben megérkezzünk a versenyre.